Tornóczky Anita - A terepjáró az egy igazi családi autó
Gazdag Kinga Orsolya
Fotók: Gazdag György
2007. március 2.
Tornóczky Anita mûsorvezetõ, TV-producer, a csillogó partik állandó szereplõje. Van egy másik oldala is, amellyel elmondása szerint a halálba kergeti az édesanyját. Snowboardozik, repülõt vezet, és életet ment. Legutóbb elindult a Budapest-Bamako Rallyn.
Ide a MOM-parkba Nissan Muranoval érkeztél. Ez az elsõ 4x4-es autód?
- Nem, Muranom egy éve van, elõtte volt két évig egy Audi A4 quattrom, azelõtt meg
egy syncro Passatom. Nagyjából 5-6 éve már biztosan 4x4-es autót vezetek. A 4x4-es
alapvetõen sokkal jobb menettulajdonságokkal rendelkezik, mint egy kétkerék-meghajtású
autó. Van aki esküszik a hátsókerék-meghajtásra, én meg attól télen rosszul vagyok.
A 4x4-esben benne van az is, hogy nagyobb biztonságot ad bizonyos szituációkban,
szóval én megszerettem.
Az Audi után miért éppen egy Nissant vettél?
- Én annyira nõ vagyok, hogy a menettulajdonságokon túl nekem fontos, hogy néz
ki az autó. Nekem az Audi nem tetszik. Nagyon jó és kényelmes autó volt, de kaptam rá
egy olyan ajánlatot, amit kár lett volna kihagyni. Ez a Nissan talán az elsõ olyan
autóm, ami menetteljesítmény és külalak szempontjából éppen megfelel. Egy gyenge
pontja van, a fogyasztása, ezért azt nem is szoktam nagyon nézni. Ez az elsõ olyan
autó, ami jó is, kényelmes is, szép is. Van még egypár terepjáró, ami tetszik, de azok
meg nem biztos, hogy ennyira kényelmesek. Nekem meg fontos az is, hogy az autóm
kényelmes legyen.
A sportkocsik?
- Annyira nem érdekelnek, de az Aston Martin az nagyon tetszik. Azon kívül nincs olyan
sportautó, ami érdekelne. Ferrariban ültem, az nagyon kényelmetlen. A Porsche nagyon
pici. Igazából az is szempont, hogy most, hogy már három kutyám van, - õk is
elférjenek. Ne kelljen arra egy külön kocsit vennem, hogy elvigyem õket például az
állatorvoshoz. A Muranoban egy térben vannak velem. Ez egy ilyen "családi" autó.
Az emberekben kialakult egy olyan kép rólad, hogy Tornóczky Anita partikra jár és
a csillogást szereti. Volt benned bizonyítási vágy amikor úgy döntöttél, hogy elindulsz
a pároddal a Budapest-Bamakon?
- Nem. Van egy olyan oldalam, hogy szeretek jókat enni, szeretek a barátaimmal táncolni,
szeretek partikra járni, ha ott olyan emberek vannak, akiket szeretek. Van egy idióta
oldalam is, amiért szegény édesanyám egész életében csak aggódik. Snowboardozom,
mentõbúvár vagyok és van pilóta jogosítványom. De ez a két énem teljesen jól megfér
egymással.
Azt nyilatkoztad, hogy azért nem indultál tavaly a Bamakon, mert beleesett a
szilveszter. Fontos az életedben a szilveszter?
- Nem fontos, de tavaly karácsonykor indult a rally. Nekem eléggé kiterjedt a családom, a
szüleim elváltak és ezért van egy bevált karácsonyi menetrend. Igaz, volt egy olyan
szilveszteri program is, amibõl nem akartam kimaradni. Akkor még viszonylag
friss volt a kapcsolatunk a párommal és nehezebben tudtam volna meggyõzni, viszont
biztosan nem esett volna jól neki, ha mással megyek. Így idén sikerült.
Mennyire érezted, ember- ill. kapcsolatpróbálónak ezt a rally-t?
- Igazából teljesen mindegy, milyen kapcsolatról beszélünk, pár- vagy baráti kapcsolatról.
Ilyen szituációban, - amikor ennyire össze vagy zárva valakivel - nemigen tesz
próbára egy kapcsolatot egyébként az élet. Nagyon ritkán vagy ennyire fáradt, ennyire feszült,
ritkán élsz ilyen körülmények között. Ilyenkor egy sor olyan dolog kijön az emberbõl, ami
máskor nem annyira. Ezt magadról ugyan tudod, de a környezetedet nem ismered annyira, az hogyan
reagál bizonyos helyzetekre. Egy ilyen szituációban van, hogy a legjobb barátok összevesznek, majdhogynem
egy életre. Ha már 10 órája vezetsz és a másik rossz irányba navigál, akkor az az õ
hibája, de te nem tehetsz mást, csak követed, amit mond. Azt az elején tisztázni
kell, hogy mindig annak van igaza, aki navigál és akkor nincs veszekedés. Egyébként
mi sose akkor tévedtünk el, amikor csak szólóban mentünk. Volt úgy, hogy öt autó ment
együtt és bár én mondtam, hogy rosszfelé megyünk, de mentünk az elsõ autó után.
Abban is megegyeztünk, hogy annak van igaza, aki a konvojban az elsõ.
A párommal nem voltak igazán problémáink, de voltak olyan pillanatok, hogy nagyon nagy
vita lehetett volna egy összecsattanásból, de ott ezt nem engedhetted meg, mert vissza
kell ülnöd mellé az autóba. Túl kell lépned a problémákon, úgy sokkal könnyedebben
tudsz kezelni dolgokat.
Mint nõ, hogyan vészelted át a mostoha körülményeket?
- Igazából elviselem ezeket a nomád körülményeket. A fürdéshiány az néha egy picit
zavart, de elvagyok fürdés nélkül. Elég érzékeny a bõröm, aggódtam, hogy a sok homoktól
majd hogy fog kinézni és hogyan fogom rendbehozni, ha hazajövünk. Megoldottuk.
Sokszor azt hallani, a Dakar kapcsán is, hogy a csapatok összetartanak és segítik
egymást a verseny alatt. Mennyire érezted itt, hogy a magyarok ilyenek és számíthatnak
egymásra?
- New York-ban a Fifth Avenue-n, ha két ember veszekszik, akkor azok biztos, hogy magyarok.
A Dakarnál viszont sokszor éppen azt hallani, hogy nincs összetartás, ellenversenyeznek
és tudok olyat is, hogy valaki segíthetett volna egy magyarnak, de nem segített, hogy
õ kerüljön elõrébb. A Bamakon ilyen nincs. Sõt volt két fiú, akik egyébként a
versenykategóriában indultak, a végén "fair play"-díjat kaptak, mert mindenkinek
szerelték az autóját és emiatt gyakorlatilag utolsók között értek célba. Volt olyan is,
hogy nekünk például 4 órán keresztül szerelték az autónkat a sivatag közepén, de mindenki
megvárt bennünket, amíg elkészült. Ilyen szempontból mindenki nagyon aranyos volt.