A gumiabroncsok szerkezete
[folytatás]
A radiál abroncsok legfõbb elõnye a diagonál szerkezetûekkel szemben a kisebb mértékû kopás és belsõ súrlódás, ami
hosszabb élettartamot és kisebb gördülési ellenállást eredményez. A diagonál gumik egymást ferdén keresztezve fedõ rétegei
a talajjal való érintkezéskor fellépõ torzulás miatt elmozdulnak egymáshoz képest, ez a súrlódás miatt hõfejlõdéssel jár és
veszteségeket okoz. Radiál felépítésû gumikban a körbefutó övrétegek az ilyen belsõ mozgásokat szinte teljesen
megakadályozzák, ami egyúttal jobb tapadást is biztosít a talaj és a kerék között.
Szerkezetükbõl következik még a radiál
abroncsok néhány olyan elõnye, mint például a hosszú és oldalirányú erõk kedvezõbb felvétele, jobb egyenesfutás, gyorsabb
kormányreakció és nagy sebességeknél (80 km/h fölött) jobb rugózási tulajdonságok. A futófelület alatt körbefutó öv azonban
nem erõsíti a gumi oldalfalát, így egy diagonál gumi az oldalirányból érkezõ erõket sokkal jobban elviseli, az egyenletesebb
felépítésû szövetszerkezetébõl adódóan. Ez az egyik fõ oka annak, hogy míg a közutakon a radiál abroncsok szinte teljesen
kiszorították a diagonálokat, a durva terepgumik jelentõs hányada ma is diagonál szövetszerkezettel készül.
A másik,
terepezésnél sokkal inkább elõtérbe kerülõ probléma a radiál abroncsok "keményebb futása", ami a futómû felfüggesztési
pontjainak nagyobb igénybevételét okozza. Különösen az acélszálakkal erõsített gumik esetében nagyok a felfüggesztésre jutó
"ütések", például egy-egy kövön vagy élesebb talajegyenetlenségen való áthaladáskor. Szintén fõleg az acélradiál
abroncsoknál jelentkezik hátrányként a nagyobb tömeg és tehetetlenségi nyomaték (gyorsításkor és lassításkor nehezebb a
kereket felpörgetni, illetve lelassítani). A nehezebb kerekek a jármû teljes tömegének sajnos a rugózatlan (illetve kevésbé
rugózott) részét növelik, ami az úttartás szempontjából még kedvezõtlenebb. Az árak tekintetében megint csak rosszabbul
állnak a radiál gumiabroncsok, viszont lényegesen hosszabb élettartamuk alatt bõven "ledolgozzák" ezt a hátrányt, ráadásul
a kisebb gördülési ellenállás miatt még egy kis fogyasztásbeli különbség is javítja a helyzetüket.
Fújhatjuk
A levegõvel töltött gumiabroncsok között a levegõ "tárolása" szempontjából is megkülönböztethetünk két
csoportot: a "belsõvel", belsõ gumitömlõvel szerelteket és belsõ nélkülieket. A gumi oldalfaláról is megállapíthatjuk, hogy milyen típussal állunk szemben:
a tömlõ nélküli változatokat minden esetben a TUBELESS felirattal jelölik, míg a belsõt is igénylõ abroncsokra vagy semmi erre
utalót nem írnak, vagy a TUBE TYPE felirattal látják el. (5. ábra)
A tömlõ nélküli változatok belsõ felületét speciális gumikeverékkel
vonják be, ami azt a levegõ számára áthatolhatatlanná teszi. A gyakorlatban elterjedt az a megoldás, hogy az ilyen, eredetileg
belsõ nélküli gumikat defekt után nem javítják meg, hanem inkább egy belsõt raknak bele. Ekkor azonban könnyen elõfordulhat,
hogy a két nem légáteresztõ gumiréteg között buborék képzõdik.
A manapság használatos gumik döntõ része tömlõ nélküli kivitelû, aminek oka természetesen az ilyen gumik elõnyös
tulajdonságaiban keresendõ. A belsõ hiánya miatt egyszerûbben szerelhetõk és ugyanezért a melegedésük is kisebb mértékû
(nincs súrlódás a belsõ és külsõ gumi között).
Szintén jelentõs elõny mutatkozik a tömlõ nélküli abroncsok javára kis
defektek esetén. Ha elég kicsi a gumiba hatoló szög, tüske, üveg vagy kõszilánk, akkor a gumiabroncs azt magába szorítja,
ezáltal az általa okozott lyukat be is tömi, így a levegõ egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan tud távozni. A belsõvel
szerelt gumik esetében jóval gyorsabban leereszt a kerék, mivel a tömlõn keletkezett lyuk a belülrõl feszítõ légnyomás
hatására könnyen tovább nõhet, ráadásul a belsõ és külsõ közötti kis elmozdulások során a külsõbe ágyazódott hegyes tárgy
is további sérüléseket okozhat. Ha defektet okozó idegen test valamiképp a gumiból azonnal vagy késobb távozik, a továbbra
is feszülõ belsõbõl a levegõ gyorsan kiáramlik. Ugyanakkor a tömlõ nélküli kivitel esetében az apró nyílást a gumi szinte
teljesen bezárja, így a levegõ csak lassan tud elszivárogni.
Tömlõ nélküli gumiabroncs használatakor viszont - különösen
terepen - elõfordulhat, hogy az oldalirányban erõsen terhelt keréken a felni pereme és a gumiabroncs széle közé
szennyezodés - por, fû vagy akár apróbb gallyacskák, kis kavicsok is - bekerülhet, ami a gumi lassú leeresztéséhez vezet.
