Suzuki Grand Vitara 2.0 - félvér szépség
Simon István, Verõ Márton
Képek: Földi D. Attila
2006. április 21.
2005 novembere óta kapható a hazai piac egyik legnépszerûbb szabadidõ-terepjárójának, a Grand Vitarának a legújabb kiadása. A Suzuki megújulási programjába illeszkedõ sportos terepjáró szakított a formai hagyományokkal, jó terepjáró képességét viszont megõrizte. De a kétliteres, V6-os benzinmotor lehetne nyomatékosabb...
Kívülrõl-belülrõl nagy esztétikai élményt nyújt a Suzuki harmadik generációs Grand Vitarája. Az európai szabadidõautó-kultusz úttörõje a korábbi modellek kerekdedségével szemben most egyenes vonalaival, sarkítottságával próbál hódítani, ezzel hangsúlyozva a sportosságra való törekvést. Egyedül a markáns kerékjárati ívek visznek némi domborúságot a karosszéria puritán formavilágába. A méretes külsô tükrök kissé bezavarnak az idillbe, de a lapátfülek a vezetõülésbôl nézve már inkább elõnynek, mint hátránynak számítanak.
A 20 centis hasmagasságnak, valamint a fellépõ-küszöböknek köszönhetõen pofonegyszerû a beszállás. Ugyanez viszont egy csapásra hátránnyá válik, ha terepre visszük a kocsit. Belül fejedelmi a helykínálat, a fûthetõ bõrülések kényelmesek és testhez állók, igaz, az oldaltartásuk lehetne jobb. A remek térkínálat hátulra is igaz, azzal együtt, hogy a hátsó ajtók ránézésre aránytalanul rövidnek tûnnek. Gyakorlást igényel a két elsõ ülés közötti, duplafedelû tartórekesz felnyitása, a középkonzol-mûszerfal egység viszont - amely stílusában az új Swift által megkezdett irányvonalat követi - kifejezetten tetszetõs, jól áttekinthetõ. Sportosságot sugall a sok fémbetét, meg a fémkeretes mûszerfal, ahonnan a sebességmérõ, a fordulatszámmérõ és a vízhõfok, meg a tankállás kijelzõje vigyorog ránk.
Miután a szintén Swift-utánérzésû, kulcs nélküli szerkezettel beindítottuk a motort, kellemes fogású, háromküllõs kormánnyal ragadhatjuk magunkhoz az irányítást. Negatívum, hogy a volán csak magasságában állítható, valamint az, hogy a navigációs rendszer (amely egy testet öltött a CD-s rádióval) használhatósága a kijelzõ kis felülete miatt kérdéses. Kicsit sok a jóból a mûszerfal tetején trónoló, "japánautós" érzést keltõ "szigorúpiros" digitális óra, meg a központi kijelzõ, amelyek erõs napfényben nehezen leolvashatók. Az ablakemelõ és kormányról vezérelhetô hifi gombjai alá is elkelt volna a világítás, hogy sötétben jobban kezünk ügyébe essenek.
